A következő időszakban szeretnék megosztani néhány fordítást és néprajzi szemelvényt a szibériai hantik medvekultuszával kapcsolatban.
Ezekben az archaikus énekekben és szertartásokban egy olyan világ emlékezete maradt fenn, ahol az ember még nem különült el teljesen a természettől, az állatoktól és a szellemi világtól.
Az alábbi részlet Timofej Alekszejevics Moldanov hanti kutató medveénekekről szóló tanulmányának rövid összefoglalója.
Számomra különösen érdekes benne az a gondolat, hogy a szertartás nem pusztán hagyomány vagy előadás volt, hanem kapcsolat:
a tájjal, az ősökkel, a szellemekkel és egymással.
Ez az írás inkább bevezető.
Egy kapunyitás.
A későbbiekben további fordításokat, történeteket és saját megfigyeléseket is szeretnék megosztani a hanti medveünnepek világáról.
Timofej Alekszejevics Moldanov
(Körzeti Népművészeti Ház: Oroszországi Föderáció, Hanti–Manysi Autonóm Körzet
Összefoglaló
A tanulmány a medvének szentelt énekeket elemzi, amelyeket a medve elejtéséhez kapcsolódó szertartások – a medveünnepek – során adnak elő. A kutatás alapját az 1990-es években készített felvételek képezik, amelyeket a hantiknál a Kazim folyó felső szakaszán és torkolatvidékén rögzítettek. A munka bemutatja a medveénekek népi tipológiáját.
A szerző feltárja a közös és eltérő elemeket az énekek előadásrendjében és tartalmában az alsó-kazimi és felső-kazimi medveünnepi változatokban. Különbséget tesznek a közeli folyók mentén élő hantik dalai és az egyes területi alcsoportok énekei között is. Nyomon követhető az eltérés a „medve égből való alászállásáról” szóló mítosz-ének előadásainak számában is: az alsó-kazimi változatban ezt csak az ünnep elején adják elő, míg a felső-kazimi medveünnepeken minden egyes alkalommal megismétlik annál a medvénél, akit a védőszellem „adott”.
A kutatás során megállapították, hogy mindkét medveünnepi változatban jelen vannak azok az énekek, amelyek a lélek szent helyekre vezetéséről szólnak. Közösek továbbá a medve eredetéről és a medveceremóniák kialakulásáról szóló történetek is. Ezek a motívumok a manysiknál is megtalálhatók. A szerző arra a következtetésre jut, hogy ezek az északi obi ugor népek medveénekeinek közös hagyománykincsét alkotják.
A medveénekeket olyan hasonló szövegek összefüggésében vizsgálják, amelyeket különböző időszakokban a szomszédos területeken és rokon népeknél jegyeztek le. Összevetik őket más folklórműfajok alkotásaival és a jelenlegi hitvilággal is. Külön figyelmet kap az a dal, amely a medve „eljuttatásáról” szól a Kazimi Istennő őrzőinek csoportjához – olyan meghatározott családok képviselőihez, akik szellemi rokonságban állnak a védőszellemmel.
Ebben az esetben az egyéni ének fokozatosan csoporthimnusszá alakult, mivel ebben jelenik meg ennek a hanti csoportnak a teljes szakrális földrajza. Azokban a rituálékban, amelyekről ez az ének beszél, az ember a szent helyek megteremtőjeként, új hagyományok elindítójaként jelenik meg.
Városi Sámán © 2025 Minden jog fenntartva | Készítette: Varga Attila
