Számunkra a családfakutatás, a családtörténet fontos része az életünknek.
Az identitásunknak.
A gyökérkapcsolódásnak.
Van, amikor ezek a történetek könnyen elérhetők.
És van, amikor évtizedeken át nem beszélnek róluk.
A hanti hagyományban – ahol Szigiljetov Vitalij született – ez a kapcsolódás még erősebben jelen van.
A családi vonalak nemcsak rokonságot jelentenek, hanem tudást is.
Vitalij számára ezek a dokumentumok a folytonosság bizonyítékai, amelyek generációkon keresztül húzódnak.
A nagynénje éveken keresztül kutatta a családtörténetüket, együtt dolgozott helyi néprajzosokkal és történészekkel.
Közben olyan információk kerültek felszínre, amelyekről korábban nem beszéltek – vagy nem beszélhettek.
Ez az anyag is így került hozzám.
A családi emlékezet szerint az apai ágon sámánok voltak a családban.
Ez a kutatás megerősítette azt is, hogy közülük többeket kivégeztek.
Egy mondat.
És mögötte egy megszakított élet.
A hivatalos nyilvántartás ma már csak néhány sort mutat.
Letartóztatás. Ítélet. Kivégzés.
Évtizedekkel később rehabilitáció.
A történelemben nem egyedi ez a minta.
Ahol megjelenik egy hatalom, ott gyakran megjelenik az igény arra is, hogy a láthatatlan világhoz kapcsolódó tudást és annak hordozóit kontroll alá vonja vagy eltávolítsa.
Egy közösségben mindig vannak olyan emberek, akikhez mások fordulnak.
Akik „tudnak valamit”.
És ezek az emberek sokszor nem férnek bele a rendszerek rendjébe.
A kereszténység évszázadaiban Európában a „tudó embereket” – táltosokat, gyógyítókat – sokszor boszorkányként üldözték.
A 20. században, a sztálini diktatúra idején pedig a közösségek szellemi vezetői – köztük a sámánok – váltak célponttá.
Ez a jelenség számunkra is ismerős.
Szibériában mindezek ellenére a hagyomány nem szakadt meg teljesen.
A „tudó emberekhez” ma is fordulnak, a rítusokat ma is végzik, és a tudás tovább él.
Nem könyvként.
Hanem jelenlétként.
Ünnepekben.
Szertartásokban.
Kapcsolódásokban.
Magyarországon sok helyen ez a folytonosság megszakadt, töredezetté vált.
Ami megmaradt, az emlékekben, néphagyományban, töredékekben él.
A mi közös munkánk Vitalijjal itt kapcsolódik össze.
Kutatjuk egymás kultúráját, összehasonlítjuk, dokumentáljuk, és a gyakorlatba is átültetjük.
A Városi Sámán tanításaiban és szertartásaiban ezt a tapasztalatot értelmezzük és beemeljük a mai életbe.
Nem visszahozni akarjuk.
Hanem érteni. És élni vele.
Az elmúlt nyolc év közös munkájának egyik lényegi pontja ez a híd.
Az alábbi dokumentum ennek a történetnek egy darabja.
Születési dátum: 1900
Születési hely: Hanti–Manysi Autonóm Körzet, Hanti–Manysi járás, Kolik-Jegan
Neme: férfi
Foglalkozás / munkahely: sámán
Lakóhely: Veršina Agana, Nyizsnyevartovszki járás
Kivégzés dátuma: 1938. június 19.
Halál helye: Hanti-Manszijszk
Intézkedés: letartóztatva
Letartóztatás dátuma: 1937. december 16.
Elítélés dátuma: 1938. június 10.
Elítélő szerv: az omszki NKVD trojkája
Ítélet: halálbüntetés (kivégzés)
Rehabilitáció dátuma: 1989. augusztus 1.
Archív ügy: 2. kötet
A „trojka” az NKVD háromtagú különbírósága volt a sztálini időszakban, gyakran védelem és nyilvános tárgyalás nélkül.
A sztálini időszakban (1937–38, „nagy tisztogatás”) a helyi közösségi vezetőket, vallási személyeket – papokat, sámánokat, gyógyítókat –, valamint a közösségben tekintéllyel bíró embereket rendszeresen „ellenforradalmi tevékenység”, „szovjetellenes agitáció” és hasonló vádak alapján ítélték el.
A cikkhez kapcsolódó képek a Vah folyó vidékén készültek 1900 körül.
A felvételek a hanti viseletet, a terepmunka során rögzített élethelyzeteket, valamint rituális tárgyak dokumentációját mutatják be.
Ezek a képek egy korai néprajzi kutatás, Uno Taavi Sirelius 1898–1900 között végzett szibériai expedíciójához kapcsolódnak.
Az expedíció olyan hagyományokat rögzített, amelyek már akkor is változóban voltak.
Ugyanaz a tér.
Ugyanaz a világ.
Amelyhez ez a történet is tartozik.
A képek forrása: Narod.ru
Városi Sámán © 2025 Minden jog fenntartva | Készítette: Varga Attila
